„Az elmúlt évek során szerzett-e olyan különleges tapasztalatot a Törvényalkotási Bizottság (TAB) elnökeként, amelyre nem számított?
A Törvényalkotási bizottság lényegében előzmény nélküli jogintézmény a magyar Országgyűlésben. Bár alkotmányügyekkel foglalkozó bizottság mindig működött, de – még ha vannak is hasonlóságok – az eljárásrendben olyan nagy a különbség, hogy lényegileg nem tekinthetjük a Törvényalkotási bizottság elődjének. E bizottság jelentősége abban áll, hogy a korábbi Házszabálynál lényegesen szigorúbb törvényhozási eljárásban a kormánytöbbséggel megegyező bizottsági többségnek itt van az utolsó lehetősége, hogy módosító indítványokkal beavatkozzon a törvényalkotási folyamatba. A személyes tapasztalatom is ebből a működési rendből adódik.
EGY TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTETTSÉGE ÉS A KODIFIKÁLÓ TÁRCÁNAK A SZAKMAI MUNKÁJA SEMMIBŐL NEM ÍTÉLHETŐ MEG JOBBAN, MINT HOGY MENNYI MÓDOSÍTÁS ÉRKEZIK MÉG A TÖRVÉNYALKOTÁSI BIZOTTSÁG ELÉ.
Sokszor elmondtam üléseken is, hogy a magyar törvényalkotás akkor működik jól, ha a Törvényalkotási bizottságnak csak rendkívül kevés esetben kell változtatni a törvényjavaslatokon. A házszabály a korábbiakhoz képest a Törvényalkotási bizottság módosítási szabadságát is erősen korlátozza: belső túlterjeszkedésre csak kivételesen, külső túlterjeszkedésre gyakorlatilag egyáltalán nincs lehetőség. Ahol a bizottságnak még sok feladata van egy törvényjavaslatnál, ott nem volt megfelelő a minisztériumi előkészítés.
Így akár a minisztériumok is értékelhetők, rangsorolhatók?
Mondhatjuk, igen, de szerencsére ez már nem az én feladatom.
A Házszabály indokolása is az volt, hogy lassuljon a törvényalkotás folyamata.
Ahol a Házszabály nem hagy kiskaput, ott a jogalkotás lényegesen lassabb lett. A törvények számának csökkentésénél ez egy olyan vállalás volt, amely sikerre ítéltetett. 2010 és 2014, de főleg ’10-12 között a normálistól lényegesen eltérő jogalkotási rohanás volt mind tárgyalási órákban, mind az új törvények, mind a törvénymódosító javaslatok számában. Akkor ezt egy mély erkölcsi, gazdasági, politikai és társadalmi válságból való kilábalás tette szükségessé, éppen ezért nagyon rossz lenne, ha ehhez hasonló újra bekövetkezne. A rendszerváltozás után az első, ’90-94 közötti Országgyűlés volt az, amely még hasonlóan sok törvényt fogadott el.